Nyelvváltó

Gyengénlátó Változat

Keresés

Ha Sopron hív, mi itt leszünk – 20 éves évfolyam-találkozó a Soproni Közgázon

25 éves a Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Kar és 25 éve kezdte meg tanulmányait az ötödik nappali tagozatos évfolyam az egykori alma materben. Május utolsó hétvégéjén újra találkoztak az öregdiákok „a hűség városában”. Kérésünkre nagy örömmel számoltak be jubileumi programjukról. – Öregdiákjaink beszámolója

Kep 06 - Campus csoportkep.jpg

Néhány nappal a Lámfalussy Kar jubileumi évkönyvének bemutatása után különleges pillanatokkal ajándékozott meg minket a hétvége: a világjárvány miatti csúszás okán négy év után újra együtt nevethettünk, emlékezhettünk és ölelhettük meg egymást abban a városban, ahol egykor minden elkezdődött.

Péntek este a Cézár Pincében gyülekezett a csapat. Folyamatosan érkeztek a barátok, mindenki széles mosollyal az arcán lépkedett lefelé a lépcsőn, miközben hangos „Jó szerencsét!” köszöntéssel üdvözöltük egymást. Mintha csak a múlt héten találkoztunk volna utoljára és nem telt el már 20 év a valétálásunk óta. Mindenki nagy lendülettel, vidám könnyedséggel vetette bele magát az estébe. A legkitartóbbak – és bizony a többség ilyen volt – a pince zárását követően még a Koffer Borbárt is meglátogatta, hisz’ „ki szomjas, az tetszés szerint választ [ma már csak minőségi] italt magának” éjfél után is… 😊

Szombat délelőtt az Erzsébet utcai Campuson gyűltünk össze, ahol Wilfing János a. Hansi, a kar egykori hivatalvezetője, és évfolyamtársunk, a karon most is oktató Resperger Richárd tartott körbevezetést, felelevenítve az elmúlt évek legfontosabb történéseit, pillanatait. Az iskola falai között sétálva egyszerre voltunk újra diákok és felnőttek – arcaink változtak, de ahogy azt a régi fotókat visszanézve megállapítottuk, szerencsére jól öregedtünk. 😊

Délben különbusszal mentünk Fertőmeggyesre, hogy egy Fertő-tavi hajókiránduláson vegyünk részt. Természetesen nem egy szimpla kirándulás volt, ugyanis a hajótársaság „Mulatság” nevű programjára neveztünk be. A választás jól sikerült, a hajón felszolgált grillételek, nemes nedűk és a tangóharmonikás muzsikája kiváló hangulatot teremtettek.

A nap a festői Lőverek egyik borozójában, a Rupprechtben ért véget egy finom vacsorával és egy rövid, a szakestekre hajazó, de azoknál kötetlenebb programmal, ahol a selmeci diáknótákkal kicsit újra felidézhettük az ősi város szellemét.

Találkozónk nemcsak nosztalgia jegyében telt, hanem egy meghitt ünneplés is volt: barátságoké, emlékeké, visszatekintés azokra az évekre, amelyek formáltak és egy csapattá tettek bennünket. Voltak könnyek – a nevetéstől és a meghatottságtól is. Húsz év után is összetartozunk. Vivát Sopron, vivát barátság!

 

Kovács Tamás a. Ipari kém

Resperger Richárd a. Perpetuum Mobile

Cikk nyomtatása E-mail