Ha Sopron hív, mi itt leszünk – 20 éves évfolyam-találkozó a Soproni Közgázon

Néhány nappal a Lámfalussy Kar jubileumi évkönyvének bemutatása után különleges pillanatokkal ajándékozott meg minket a hétvége: a világjárvány miatti csúszás okán négy év után újra együtt nevethettünk, emlékezhettünk és ölelhettük meg egymást abban a városban, ahol egykor minden elkezdődött.

Péntek este a Cézár Pincében gyülekezett a csapat. Folyamatosan érkeztek a barátok, mindenki széles mosollyal az arcán lépkedett lefelé a lépcsőn, miközben hangos „Jó szerencsét!” köszöntéssel üdvözöltük egymást. Mintha csak a múlt héten találkoztunk volna utoljára és nem telt el már 20 év a valétálásunk óta. Mindenki nagy lendülettel, vidám könnyedséggel vetette bele magát az estébe. A legkitartóbbak – és bizony a többség ilyen volt – a pince zárását követően még a Koffer Borbárt is meglátogatta, hisz’ „ki szomjas, az tetszés szerint választ [ma már csak minőségi] italt magának” éjfél után is… 😊

Szombat délelőtt az Erzsébet utcai Campuson gyűltünk össze, ahol Wilfing János a. Hansi, a kar egykori hivatalvezetője, és évfolyamtársunk, a karon most is oktató Resperger Richárd tartott körbevezetést, felelevenítve az elmúlt évek legfontosabb történéseit, pillanatait. Az iskola falai között sétálva egyszerre voltunk újra diákok és felnőttek – arcaink változtak, de ahogy azt a régi fotókat visszanézve megállapítottuk, szerencsére jól öregedtünk. 😊

Délben különbusszal mentünk Fertőmeggyesre, hogy egy Fertő-tavi hajókiránduláson vegyünk részt. Természetesen nem egy szimpla kirándulás volt, ugyanis a hajótársaság „Mulatság” nevű programjára neveztünk be. A választás jól sikerült, a hajón felszolgált grillételek, nemes nedűk és a tangóharmonikás muzsikája kiváló hangulatot teremtettek.

A nap a festői Lőverek egyik borozójában, a Rupprechtben ért véget egy finom vacsorával és egy rövid, a szakestekre hajazó, de azoknál kötetlenebb programmal, ahol a selmeci diáknótákkal kicsit újra felidézhettük az ősi város szellemét.

Találkozónk nemcsak nosztalgia jegyében telt, hanem egy meghitt ünneplés is volt: barátságoké, emlékeké, visszatekintés azokra az évekre, amelyek formáltak és egy csapattá tettek bennünket. Voltak könnyek – a nevetéstől és a meghatottságtól is. Húsz év után is összetartozunk. Vivát Sopron, vivát barátság!

Kovács Tamás a. Ipari kém

Resperger Richárd a. Perpetuum Mobile