Egy évtizede épít nemzetközi klímakutatási közösséget a Soproni Egyetem

Május 3-8. között rendezték meg az Európai Földtudományi Unió éves közgyűlését (EGU General Assembly 2026), ahol közel 25 000 résztvevő vett részt online és jelenléti formában. A rendezvény keretében összesen 1014 szekcióban 20 173 előadás hangzott el. A nagy számok mellett az esemény másik különlegessége, hogy a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karán dolgozó oktatók már 2016 óta hirdetik meg sikeresen évről évre klímaváltozással kapcsolatos szekciójukat, mely az idei évben a ritkaság számba menő 10 éves születésnapját ünnepelte. A szekciót Dr. Pájer-Gálos Borbála és Dr. Banadics Adrienn indították útjára az Erdőmérnöki Karon 2015-ben megszervezett nyári egyetem után, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek a lokálisan megjelenő klimatikus hatásokról és megoldási lehetőségekről.

„A sikeres 10 év alatt összesen 164 előadást hallgathattunk meg, 27 különböző ország előadóitól és 9 Roland Schlich-díjat oszthattunk ki ígéretes fiatal kutatóknak” – mondta el köszöntő beszédében Dr. Banadics Adrienn, a szekció elnöke. A Soproni Egyetem részéről a Környezet- és Természetvédelmi Intézet munkatársai mellett a Geomatikai és Kultúrmérnöki Intézetből Dr. Kalicz Péter és Prof. Dr. Gribovszki Zoltán segítette a közös munkát.

A szekció első alkalommal a szlovák Zólyomi Egyetem oktatóival valósult meg, majd később szerb (University of Novi Sad) és német (TH Bingen) kooperációban zajlott. Az évek alatt aztán állandósult a szakmai bizottság a Soproni Egyetem vezetésével a szlovák Faculty of Civil Engineering, Slovak University of Technology in Bratislava és az osztrák Institut für Wasserbau und Ingenieurhydrologie, Technische Universität Wien részvételével.

A Soproni Egyetem kutatói elmondták: „Amikor a klímaváltozás kerül szóba, a közbeszéd gyakran megreked a globális hőmérséklet-emelkedés és a jégtáblák olvadásának képénél. A valóság azonban ennél sokkal rétegzettebb: egyfajta kaszkádhatásról beszélhetünk, ahol a változó éghajlat láncreakciót indít el a talaj szerkezetétől kezdve az inváziós biológia térnyerésén át a városi mikroklimatikus rendszerekig. Az ülés éppen ezeket a komplex ökoszisztéma-válaszokat járja körül évről évre. A nemzetközi kutatások rávilágítottak, hogy a természet válaszai gyakran nem lineárisak és meglepő tanulságokkal szolgálnak. Összefoglalva az idei előadók munkáját, öt olyan kulcsfontosságú felismerést vonhatunk le, amelyek alapjaiban határozhatják meg a jövőbeli környezeti stratégiáinkat.”

1. Amikor egy fa elfoglalja a kontinenst

Az éghajlatváltozás nem csupán passzív elszenvedője az ökoszisztéma, hanem egyfajta „nyitott kapu” az agresszív, idegenhonos fajok számára. Nataliia Miroshnyk kutatása szerint a zöld juhar (Acer negundo) terjedése riasztó méreteket ölt: a modellezések alapján Észtország és Lettország területének 40-75%-át fenyegetheti az invázió, méghozzá meglepően hamar, már 2060-ra. Különösen tanulságos, hogy bizonyos esetekben az enyhébb klímaváltozási forgatókönyv (SSP 126) nagyobb mértékű terjedést jósol, mint a szélsőségesebb szcenáriók, ami rávilágít a biológiai invázió kiszámíthatatlanságára.

Ez a folyamat nem korlátozódik Európára Hashim Abdelkarim előadása szerint. Szudánban a Prosopis spp. (meszkító) inváziója a helyi lakosság megélhetését is veszélyezteti. A kutatás során végzett háztartási felmérések és társadalmi-gazdasági adatok feltárták, hogy az őshonos Dom-pálma (Hyphaene thebaica) állományai drasztikusan degradálódnak, és a természetes regeneráció szinte teljesen leállt. „Az inváziós Prosopis spp. tömeges terjedése valószínűleg a Dom-pálma erőforrások pusztulásához vezet a jelenlegi gazdálkodási gyakorlatok mellett.”

2. Hogyan csökkenthető a talajerózió 78%-kal?

Míg az inváziós fajok térnyerése aggasztó, a szlovákiai Myjava-medence esete bizonyítja, hogy a tudatos tájhasználat képes ellensúlyozni a klímaváltozás negatív hatásait. Aditya Nugraha Putra és csapata egyedülálló, 240 éves időtávot (1787–2030) felölelő rekonstrukciója rávilágított, hogy a 19. század óta a teljes talajerózió körülbelül 78%-kal csökkent a térségben. Ez a látványos javulás a szántóföldek arányának 62%-ról 37%-ra való mérséklésének, valamint az erdősítésnek és a cserjések visszatelepítésének köszönhető. A kutatás legfontosabb tanulsága, hogy a vegetáció helyreállítása még a növekvő csapadékintenzitás mellett is képes megvédeni a termőtalajt.

3. A technológia korlátai: Amikor a lézer sem lát a víz alá

Míg a tudatos földhasználat javítja a talaj állapotát, a kutatóknak pontos adatokra van szükségük a beavatkozások tervezéséhez – ám itt gyakran ütközünk a technológia korlátaiba. Zuzana Štefunková a szlovákiai Nitrica-folyón végzett vizsgálata során a legmodernebb, 2025-ös nemzeti digitális terepmodell (DTM 5.0) LiDAR adatait hasonlította össze a helyszíni mérésekkel. A kutatás rávilágított, hogy a lézeres távérzékelés alacsony vízállásnál nem lát a víz alá, így a medergeometria torzított marad. Ez kritikus hibaforrás lehet a vízi élőhelyek modellezésekor: a szélsőséges aszályok idején pont azok a mélyedések és mederfenéki menedékek maradnak láthatatlanok a technológia számára, amelyek az élőlények túlélését biztosítanák. A tanulság egyértelmű: a legmodernebb távérzékelés sem válthatja ki teljesen a terepi validációt.

4. Bioszén: A „fekete arany” és a talajspecifikus válaszok

A klímaadaptáció egyik legígéretesebb eszköze a biochar (bioszén), amely a körkörös gazdaság mintapéldája lehet. A Soproni Egyetem osztrák-magyar Interreg-projektjének keretében Banadics Adrienn, Bidló András és Balázs Pál által tartott előadásokból kiderült, hogy a bioszén alkalmazásában erdészeti szempontú felhasználás esetén még rengeteg megoldandó kérdés van. A vizsgálatok három különböző erdőállományban és talajtípuson zajlottak, bizonyítva, hogy a hatékonyság erősen függ a talaj típusától és a bioszén alapanyagától. A bioszén mikropórusaival segít megtartani a vizet a talaj gyökérzónájában, miközben „bezárja” a szenet, megakadályozva annak szén-dioxidként való légkörbe jutását. Ez a technológia különösen a gyorsan kiszáradó, durva szemcséjű talajoknál jelenthet mentőövet a facsemeték számára a kritikus aszályos időszakokban.

5. Városi túlélési stratégiák: Trnava mint laboratórium

A városoknak egyszerre kell szembenézniük az úgynevezett összetett hidrometeorológiai szélsőségekkel (például a hőhullámok és az aszály együttes jelentkezésével). A szlovákiai Nagyszombat (Trnava) városában zajló TRACAP projekt keretében Martin Kubáň és Lucia Bohumelová kutatók a Sentinel-2 műholdadatokat hívták segítségül a városi hőszigetek és a zöld infrastruktúra állapotának monitorozására. A projekt keretében Milan Cisty egy áttörést jelentő mesterséges intelligencia-alapú modellt mutatott be, amely kifejezetten korlátozott adatkészletek mellett is képes pontosan becsülni az evapotranszpirációt (párolgást). Ez a módszertan kulcsfontosságú lehet a fejlődő régiók vagy a hiányos mérőhálózatok számára, lehetővé téve az adatvezérelt, precíziós városi öntözést és a klímavédelmi beavatkozások hatékonyabb tervezését.

Összegezve megállapíthatjuk: A jövő nem sors, hanem döntés kérdése. Az EGU 2026 legfrissebb eredményei egyértelmű üzenetet hordoznak: a klímaváltozás összetett kihívásaira csak interdiszciplináris eszközökkel – az AI-tól a műholdas távérzékelésen át a történeti adatokig – adhatunk válaszokat. A kutatások azt mutatják, hogy a természet képes az alkalmazkodásra, és a helyes emberi döntések (legyen szó tájhasználatról vagy technológiai innovációról) képesek mérsékelni a károkat. Már csak az a kérdés, hogy vajon készek vagyunk-e a saját környezetünkben – legyen az egy kert vagy egy egész város – alkalmazni ezeket a természetalapú és technológiai megoldásokat, mielőtt a következő szélsőséges klímaesemény elér minket?