A Soproni Egyetem kutatói az itáliai barokk építészet legendájának nyomában

A projekt egy véletlen találkozással és egy nagy adag elszántsággal indult. Dr. Tárkányi Sándor, a Soproni Egyetem Faipari Mérnöki és Kreatívipari Karának docense egy soproni műemlékeket bemutató kiállítást szeretett volna kijuttatni Rómába. Egy közös ismerős segített kapcsolatot teremteni a Palazzo Falconierivel, amely 1926 óta a Római Magyar Akadémia épülete.

Palazzo Falconieri Fotó: Fortepan

A kezdet nem volt zökkenőmentes, de végül a kiállítás hatalmas sikert aratott. Dr. Tárkányi Sándornak és csapatának azonban az igazi tudományos munka csak a megnyitó után kezdődött. A kutatók figyelme a palota építészére, Francesco Borrominire irányult. Ő az itáliai barokk egyik legnagyobb zsenije, akinek munkáira a mozgás és a hullámzás jellemző. Mivel Borromini többnyire templomokat tervezett, a Falconieri-palota igazi ritkaság: itt megmutathatta, hogyan tervez lakóházat egy gazdag család számára. A homlokzat, az udvari részletek és a fényűző termek egyaránt az ő zsenialitását dicsérik.

„A csodálatos freskók mellett olyan ajtókeretek is vannak itt, amelyeket márványból faragtak. Ezek a szakma csúcsát jelentik. Mi itthon általában fakeretbe tesszük az ajtókat, de ott Borromini kőkereteket használt. Hatféle típust azonosítottunk, és elkezdtük vizsgálni, melyik maradt az eredeti helyén” – magyarázta Dr. Tárkányi Sándor.

A kutatásban a Soproni Egyetem hallgatói – Szendi Dorina, Jakab Attila és Ladányi Dóra – is részt vettek. A falakat és ajtókat vizsgálva fejtették fel az épület történetét. Kiderült, hogy a palota az évszázadok alatt sokat változott: a 19. század végén például jelentősen átépítették, és sok ajtót áthelyeztek. Mivel korábban senki nem kutatta ezeket a kereteket, az eredmények egyedülállók.

Kollégáink igazi detektívmunkát végeztek: a kőkereteken lévő törések és pótlások árulták el, ha egy elemet máshonnan helyeztek át. Mivel a márvány drága volt, a korábbi építők semmit nem dobtak ki. A kutatók még a pincében is találtak egy különleges, üvegezett ajtót, amelyről a budapesti levéltár régi rajzai alapján sikerült bebizonyítani, hol állt egykoron.

Sokakban felmerülhet a kérdés: miért érdekes egy régi ajtókeret? Tárkányi Sándor szerint az ajtó használati tárgy, ezért sokszor elfeledkeznek róla. Pedig a barokk korban az elhelyezésük tudatos volt: úgy tervezték őket, hogy nyitott állapotban egy hosszú látványtengely jöjjön létre, amely lenyűgözi a látogatót.

„A barokk stílus többet akar mutatni, mint ami valójában. Csillog, hullámzik, és célja, hogy elvarázsolja az embert. Borromini zsenialitása abban állt, hogy egyszerű eszközökkel, például körzővel és vonalzóval tervezett meg ilyen bonyolult tereket” – tette hozzá a docens.

A csapat a Pannónia Mobilitási Program támogatásával jutott ki Rómába. A munka azonban folytatódik: profi fotódokumentáció és egy részletes katalógus készül, amelyet a Római Magyar Akadémia 100 éves jubileumi ünnepségsorozata keretében mutatnak majd be az év második felében.