Káprázatos színkavalkád: A Soproni Egyetem szombathelyi arborétumában virágoznak a rododendronok

A Kámoni Arborétum és a rododendronok közös története több mint 130 évre nyúlik vissza. A kert alapítója, Dr. Saághy István 1890-től kezdte kialakítani a gyűjteményt kastélya körül, és a liliomfák mellett a havasszépék voltak a nagy kedvencei. Ez a történelmi háttér alapozta meg a térség dendrológiai kultúráját.

Az arborétum jelenlegi növényállománya rendkívül gazdag. Liliomfából több mint 110 faj és fajta található a területen. A havasszépék esetében a pontos fajtaszámot nehéz meghatározni, de a szakemberek becslése szerint 400-500 faj közé tehető, ami összesen több mint háromezer kiültetett egyedet jelent. Ez a mennyiség hazai viszonylatban is kiemelkedő gyűjteményt eredményez.

Azáleák és örökzöldek: botanikai különbségek és igények

„Bár a köznyelvben gyakran összefolyik a két elnevezés, kertészeti és botanikai szempontból fontos különbséget tenni a csoportok között. Mindkettő a Rhododendron nemzetségbe tartozik, de az örökzöldeket tartjuk kifejezetten rododendronnak, míg a lombhullató változatokat a kertészeti szaknyelvben azáleának nevezzük – mondta Németh Gábor.

A szakember elmondása szerint az azáleák kevésbé igényesek, és mivel lombhullatók, télen nem virágoznak, tavasszal viszont, különösen a japán azáleák esetében, szinte nem lehet látni a bokrot a rengeteg virágtól. Ezzel szemben az örökzöldek lombja télen is megmarad, gondozásuk azonban jóval nagyobb odafigyelést igényel.

„Az örökzöldnek mindenképpen félárnyék kell elsősorban télen” – magyarázta az arborétum vezetője. „Gondoljunk csak bele, legtöbbször nem megfagy a tűző napon, hanem úgy átfagy a talaj, hogy abból a talajszelvényből a gyökérzet nem képes felvenni a nedvességet. Ha kisüt a nap, a növény elkezdene párologtatni, de az átfagyott talajból nem tud vizet felvenni, és abban a pillanatban napégések keletkeznek rajta, amit a laikusok gyakran fagyásnak vélnek. Az azálea erre például nem annyira igényes.”

Mivel a rododendronok gyökérzete a felső talajrétegben helyezkedik el, kulcsfontosságú, hogy humuszos, nedves és párás helyen legyenek. A szakember szerint rendkívül praktikus a tövek mulcsozása. Ez esztétikailag is előnyös, de ami lényegesebb, védi az alatta lévő talajt, jobb talajszerkezet alakul ki, jobban megmarad a nedvesség, és a közeg kevésbé szárad ki.

Sokan próbálkoznak otthoni környezetben rododendronok nevelésével, de a növények néhány év után gyakran elpusztulnak, mert a mesterségesen kijuttatott tőzeg és tápanyag idővel lebomlik. A Kámoni Arborétumban viszont az adottságok természetes módon biztosítják a feltételeket. A környékre jellemző a mészmentes, savanyú talaj, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy ezek a növények fel tudják venni a vasat, és normálisan fotoszintetizáljanak. Léteznek ugyan mésztűrő alanyra oltott, úgynevezett Inkarho növények, de ezek jelentősen megdrágítják a beszerzést, és a tapasztalatok szerint legfeljebb a semleges, 7-es pH-értékű talajig működnek megfelelően.

A talaj mellett a víz jelenléte a másik meghatározó tényező Szombathelyen. Az arborétum mellett folyik el a Gyöngyös-patak, és egy zsiliprendszer segítségével az arborétum saját vízesést, négy tavat, valamint időszakosan vízzel borított tókákat és árapasztó árkokat tart fenn. Ez a kiterjedt vizes élőhely biztosítja azt a párás klímát, amelyben a növények optimálisan fejlődnek. A rododendronok a fenyőültetvények alá, a domborzati viszonyoknak köszönhetően félárnyékos helyekre vannak telepítve, így kimondottan jól érzik magukat.

„Azt lehet mondani, hogy nálunk ridegtartáson vannak, és mégis gyönyörű szépen fejlődnek” – mutat rá Németh Gábor. „Amikor száraz nyár van, akkor a lajtos kocsiból szoktunk öntözni, de az már csak végszükség esetére korlátozódik. Mulcsot rakunk a tövükhöz, de szinte semmi mást.”

A szakember hozzátette, hogy ezek a növények – különösen az örökzöldek – rendkívül lassú fejlődésűek. A 2010–2011-es európai uniós kertfelújítási pályázat keretében érkezett, körülbelül 50 centiméteres konténeres növények tizenöt-tizenhat év elteltével is még csak méter-húsz centis magasságúak, így nem növik ki gyorsan a helyüket.

Az arborétum gyűjteménye folyamatosan új fajtákkal egészül ki, jelentős részük a neves német Hackmann faiskolából származik, amely már generációk óta foglalkozik rododendronok nemesítésével. A modern nemesítés egyik iránya a virágszínek változékonysága. Léteznek olyan fajták, amelyek bimbós állapotban még pirosak, majd a nyílás kezdetén átváltanak sárgába. A Knap Hill hibridek labdarózsaszerű, kompakt gömbvirágzataikkal tűnnek ki a narancs, a piros és a rózsaszín árnyalataiban. A vezető személyes kedvencei a japán azáleák, amelyeket előszeretettel telepítenek a japánkert-részletekbe.

Az azáleák általában egy héttel vagy tíz nappal korábban kezdenek virágozni, mint az örökzöld rododendronok. A látogatók jelentős része telefonon érdeklődik a pontos időpontokról, mert a leglátványosabb pillanatot szeretnék elkapni.

„A látogatók általában azt kérdezik, mikor van az a csúcsvirágzás, amikor a kettő összeér” – mondja Németh Gábor. „Mert van egy olyan időszak, mondjuk egy jó hét, amikor az azáleák még virágoznak, az örökzöld rododendronok meg már nyílnak. Ha a kettő összeér, akkor teljes a színkavalkád. A virágszínek között vannak egészen különlegesek is, mint például a Gibraltar nevű fajta, amelynek megfoghatatlan téglaszíne van, vagy a Sappho, amely tiszta fehér virágú, de egy gyönyörű, sötétbordó torokfolt díszíti.”

Bár a rododendron önmagában nem kifejezetten illatos növény, az azáleák közül a flavum hibridek erős illattal rendelkeznek. Az arborétumban a havasszépék együtt virágoznak a fás pünkösdi rózsákkal, a floridai somokkal és a különböző bangitafajokkal, így ezek a növénytársítások esztétikailag és illatban is kiegészítik egymást, egyedi környezetet biztosítva a látogatóknak.