
A Kulturális Örökség Napjai minden évben arra emlékeztetnek bennünket, hogy múltunk épített és szellemi értékei nem csupán megőrzésre érdemesek, hanem új szemmel is felfedezhetők. Idén Sopronban egy különleges kezdeményezés gazdagította a programot: a Soproni Egyetem könyvtárépülete, a 20. századi későmodern építészet egyik figyelemre méltó példája tárult a nagyközönség elé, amelyet a látogatók egy vezetett séta keretében tekinthettek meg.
Az ötletgazda a Sopronban született Kránitz Anna. Bár a fiatal hölgy a Bécsi Műszaki Egyetem frissen végzett építésze, diplomamunkáját mégis a soproni intézmény könyvtárépületének szentelte.
- A könyvtár története és építészeti értékei egyszerre kötődnek a városhoz és a korszakhoz. Amikor 2019-ben lebontották a régi uszodát, ráébredtem, milyen könnyen veszhetnek el jelentős középületek. Ez indított el abban, hogy a későmodern építészetet közelebbről megismerjem, és másokat is közelebb hozzak hozzá – mesélte a fiatal építész.
A későmodern építészetet gyakran kritikusan szemlélik: sok épületét lebontják, másokat erősen átalakítanak. Éppen ezért különösen értékesek azok a példák, amelyekben még fellelhetők az eredeti tervezői gondolatok és a korszak szellemisége. A Soproni Egyetem könyvtára pedig éppen ezek közé tartozik.

- Nemcsak építészetileg érdekes a könyvtár épülete, az egységessége, a külseje és történelmi múltja mindenki számára érdekes lehet. Egyben maradt, a karaktere a felújítást követően is megmaradt, ami sajnos több, ebben a korban épült középületből mára eltűnt. Talán ezért is tartottam fontosnak, hogy bemutassuk, és a közönség is felfedezhesse benne azt, amit mi, építészek látunk benne – hangsúlyozta Anna.
- De vajon a látogatóknak mit mesél az épület? Önök mit látnak bele, ha ránéznek ?– tette fel a kérdést a fiatal építész a séta elején?
Több figyelemreméltó és meglepő válasz is érkezett.
- A retro korszakot, egy bájos és kedves épületet, ahol nagyon jó lehet tanulni, egy űrhajót – válaszolták a résztvevők közül néhányan.
A könyvtár különlegessége talán első pillantásra valóban nem nyilvánvaló. Ám közelebbről vizsgálva kirajzolódik sajátos formavilága.
- Az absztrakció jellemző erre a korszakra. A soproni könyvtár például egy felfelé terebélyesedő fát idéz meg. Ha ezt a gondolatot a Botanikus Kert környezetéhez kapcsoljuk, amelyben az épület áll, rögtön érthetővé válik az összefüggés – magyarázta a fiatal építész.

Ezek az érdekes gondolatok végig megmaradtak a sétán, olyan részletekre is rávilágítva, amely egy laikus számára nem is látható. Azok pedig akik részt vettek Anna különleges kirándulásán remélhetőleg új szemmel tekintenek a későmodern építészet egyik kevéssé ismert, ám annál értékesebb épületére.
Kapcsolódó elérhetőségek
Kapcsolódó tartalmak
- Mit ad nekünk az erdő? A Soproni Egyetem szakértői szerint sokkal többet, mint gondolnánk
- 1956 – történetek, emlékek, programok egy helyen
- A tudomány élménnyé válik: Kutatók Éjszakája a Soproni Egyetemen
- Regisztráció a Nyugdíjas Egyetem 15. évfolyam, 30. szemeszterére
- Visszatérünk egyszer, százszor…-Lóháton érkeztek meg a soproni hallgatók Selmecre
- Akik elmentek, de el nem szakadtak: a Soproni Egyetem emlékéve 1956-videóval
- Mit ad az erdő – és mennyit ér nekünk?
- Évtizedek után ismét Sopronban találkoztak a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának tiszteletdiplomásai
- Lóháton Selmec örökségének nyomában – 2. rész
- HATalmás Agancsnap a Soproni Egyetem Botanikus kertjében