A Soproni Egyetem turizmus szakos hallgatói hódították meg Tenerifét

Amikor az ember külföldi ösztöndíjról álmodozik, általában egy nyüzsgő európai nagyváros vagy egy hangulatos kisváros képe lebeg a szeme előtt. Eszter és Bereniké számára azonban a valóság minden várakozást felülmúlt. Ők Tenerife szigetén, az ottani egyetemen töltöttek el egy teljes szemesztert, azaz szeptembertől január végéig élvezhették az ottani életet.

Sokan azt hiszik, egy ilyen út csak nyaralásról szól, de a lányok szerint a kijutásért is meg kellett dolgozni. A rengeteg papírmunka, a motivációs levelek megírása és a tantárgyak összeegyeztetése komoly lecke volt önállóságból. Az elején még az is kétséges volt, hogy mehetnek-e ketten, de végül minden összeállt.

A kinti egyetem nem egy hatalmas kampusz volt, hanem egy barátságos, mindössze hat tantermes épület. Itt nem a magoláson volt a hangsúly, hanem a gyakorlati tudáson. Reklámkutatást, fenntartható turizmust és üzleti menedzsmentet hallgattak, a vizsgák pedig nem csupán elméleti számonkérések voltak. Eszter és Bereniké például Magyarországról szóló körutazást terveztek vagy fiktív cégek külföldi piacra lépését menedzselték.

„A kedvencem a piackutatás volt. Nagyon nehéz tantárgy, de a tanárnő olyan jól magyarázott, és annyi gyakorlati feladatot adott, hogy élvezet volt csinálni. Például egy saját céget kellett kitalálnunk, és megtervezni, hogyan vinnénk ki a külföldi piacra.” – mesélte Uitz Eszter.

Rengeteget tanultak, amihez itthonról is minden segítséget megkaptak oktatóiktól. Ha azonban egy dolgot ki kellene emelniük, akkor véleményük szerint a legnagyobb fejlődést a nyelvhasználatban érték el.

„Úgy hozzászoktunk az angol nyelven tanuláshoz, hogy a vizsgaidőszak végén már fel se tűnt, mintha magyarul olvastunk volna. Rengeteg országból érkeztek diákok, egy-egy csoportos beszélgetésnél csak úgy röpködtek a különböző nyelvű szavak, de ez senkit nem zavart, hiszen mindenki segített a másiknak – mondták.

Kalocsa Bereniké szerint a kinti lét tanította meg őket az igazi rugalmasságra:

„Először éltem teljesen külön, ráadásul külföldön. Meg kellett tanulni egy háztartást vezetni, kijönni más nemzetiségű lakótársakkal, és elintézni a kinti ügyeket. A végén már mindenre azt mondtuk: menjünk, csináljuk, ne maradjunk le semmiről!”

A tanulás mellett persze a kikapcsolódra is jutott idő, elmondásuk szerint szinte minden nap strandoltak, de rengeteget túráztak és a kempingezés sem maradhatott ki.

„Lent a kék tenger, fent pedig a gyönyörű havas hegyek látványa leírhatatlan – osztotta meg Bereniké. Gyönyörű és varászlatos volt minden, az emberek kedvesek, segítőkészek, így ez is nagyon sokat adott az egyébként sem kevés élményhez.”

A Lámfalussy Kar hallgatóiként ők voltak az elsők, akik a Pannónia Ösztöndíj keretében egy teljes félévet töltöttek távol. Tapasztalataikkal most már a jövő utazóit segítik, hiszen pontosan tudják, melyik rendőrségen kell a zöldkártyáért sorban állni, vagy hogyan kell „kiharcolni” az ingyenes buszbérletet.

Bár a hazatérés nehéz volt, a lányok nem csak ajándékokat, hanem magabiztosságot és talán örök életre szóló barátságokat is hoztak haza.

Ahogy mondják: 20 évesen, teljes támogatással felfedezni a világot olyan lehetőség, amit vétek lenne kihagyni.