Madárvadászatok múltja és tanulságai – Új vadászattörténeti album bemutatója a Soproni Egyetemen

Dr. Bende Attila, a kötet szerzője  már számos kiemelkedően igényes könyvvel ajándékozta meg a ritkaságok rajongóit. Az Erdőmérnöki Kar
Vadgazdálkodási és Vadbiológiai Intézetének adjunktusához most Dr. Bozó László szegődött szerzőtársul. A két szakember páratlan kötete a biológiai sokféleség történeti változásait segít jobban megérteni. Dr. Bende Attila, a Soproni Egyetem kutatója  hangsúlyozza, az új mű nem klasszikus értelemben vett vadászati könyv.

„Vadászatra invitáljuk az olvasót, méghozzá egy nagyon különleges vadászatra: térben és időben, a dualizmus korába, az Alföld homokjától a Tátra hegykoszorújáig. Kiindulópontunk egy 1899-ben megjelent ornitológiai munka ma is érvényes gondolata volt:

„Minél jobban megismerjük a körülöttünk élő lényeket és azokat a kapcsolatokat, amelyek a természet egészéhez és az ember érdekéhez fűzik őket, annál igazságosabb lesz az üldözés vagy a védelem alapja.”

E szemlélet mentén vizsgáltuk a vadászat szerepét a fajok fogyatkozásában. Tudományos objektivitással tettük fel a kérdést. Valóban a vadászat okolható mindezért? Megállapításunk szerint csak nagyon kevés esetben igaz ez, a kép ennél jóval árnyaltabb. A fajok eltűnésének fő oka az élőhelyek elvesztése és az ember térnyerése volt.

Fontosnak tartottuk hangsúlyozni, hogy nem nosztalgiázunk a letűnt időszak felett. Az itt bemutatott fajok ma már mind védettek, némelyikük végleg eltűnt. Ugyanakkor rámutattunk arra is, hogy „nagyon sok faj esetében éppen a vadászok voltak az elsők, akik megfogalmazták az aggályokat”, és jelentős szerepet vállaltak a megőrzésükben.

A kötet tudatosan interdiszciplináris, hiszen a vadászat mellett néprajzi, etimológiai, gasztronómiai és kereskedelmi vonatkozásokat is bemutatunk. Célunk az volt, hogy a tudományos igényességet albumjelleggel ötvözzük: „olyan könyvet akartunk létrehozni, amelyet egy laikus is örömmel lapozgat”.

Hisszük, hogy ezzel a munkával nem lezártunk valamit, hanem elindítottunk egy gondolkodást. A kötet gerincén álló egyes szám is ezt jelzi. Lesz folytatás.

Dr. Bozó László, a könyv társszerzője is megosztotta gondolatait a könyv születésével kapcsolatban.

„Nem gondoltam volna, hogy egyszer madarászként és biológusként, a vadászat történetével foglalkozva állok itt. Bár nem vagyok vadász, az elmúlt másfél év munkája során mégis közelebb kerültem ehhez a világhoz, és nem bántam meg ezt az utat. A közös munka nagyjából tavaly szeptemberben indult azzal a szándékkal, hogy egy tanulmányban feldolgozzuk a császármadár egykori magyarországi vadászatát, és bemutassuk, miként tűnt el ez a faj szinte teljesen hazánkból. A kutatás során hamar világossá vált számunkra, hogy a pusztán tudományos publikációkra építő feldolgozás nem elegendő. Felismertük, hogy a korabeli napilapok, vadászati híradások és egyéb, első pillantásra kevésbé „tudományos” források rendkívül értékes adatokat rejtenek. A digitalizált adatbázisok – különösen a hatalmas terjedelmű online gyűjtemények – lehetővé tették, hogy több tízezer találatból szűrjük ki a valóban releváns információkat. Ez a munka időigényes és néha embert próbáló volt, de végül sikerült rendszerezni és értelmezni az adatokat.”

„Különösen izgalmasnak találtuk az uradalmi vadászterületekre vonatkozó statisztikákat, amelyek évtizedeken átívelően mutatták meg az állományváltozásokat. Ezekből nemcsak például a császármadár fogyatkozásának ütemére következtethettünk, hanem a tájhasználat és a gazdálkodás átalakulásának hatásaira is. Közös büszkeségünk, hogy a korabeli sajtó átböngészésével azt is meg tudtuk határozni, mennyibe került a császármadár a piacokon a 19. század végén, sőt azt is, hogyan változott az ára az évszakok függvényében.”

A munka során a szerzők természetvédelmi szemlélete is tovább mélyült. A számok és a történeti adatok világosan megmutatták számukra, hogy egyes fajok eltűnéséért nem kizárólag a vadászat volt a felelős, hanem sokkal inkább a mezőgazdaság átalakulása, az élőhelyek megszűnése és a társadalmi-gazdasági kényszerek.

„Fontosnak tartottuk mindezt történeti kontextusban vizsgálni, megértve a 19. századi vidéki élet nehézségeit, a gyakori nélkülözést és azokat a döntéseket, amelyeket az akkori emberek kényszerhelyzetben hoztak meg.” – zárta gondolatait.

A könyvet prof. dr. Faragó Sándor, a Soproni Egyetem rector emeritusa méltatta, aki szerint a kötet különlegessége abban rejlik, hogy a statisztikák mögé néz.

„A számok megmutatják, mi történt, de nem magyarázzák meg, hogyan és miért” – hangsúlyozta. Véleménye szerint a több mint 1600 tételt feldolgozó forrásanyag teszi lehetővé, hogy az egykori vadászati gyakorlatok teljes folyamata – az élőhelyektől a terítékig – életre keljen. A professzor úgy véli:  a kötet „egy nagy ívű sorozat első, meghatározó darabja”, amely a szakmai felelősségtudatot is erősíti az olvasóban.