Néma főhajtással emlékeztek 1956 hőseire a Soproni Egyetemen

A Himnusz közös eléneklése után dr. Sági Éva, a Soproni Egyetem levéltárvezetője és tudományos kutatója mondott ünnepi beszédet. Kiemelte, hogy az intézmény története szorosan összefonódik az 1956-os eseményekkel:

„Egyetemünk nagyon erős szálakkal kapcsolódik az ’56-os forradalomhoz, hiszen annak elindítói is a fiatalság, az egyetemisták voltak. Sopronban is a hallgatók reagáltak először az országos eseményekre, ők csatlakoztak a forradalmi célokhoz, és alapították meg a Magyar Egyetemisták és Főiskolai Egyesületek Szövetségét, a MEFESZ-t. A soproni fiataloknak hatalmas érdemük van abban, hogy városunkban a forradalom vértelen maradt.”

Az ünnepi gondolatokat Miklósi Fruzsina klarinétművész megható előadása követte, amely zenei pillanataival emelte az esemény fényét.

A hallgatóság nevében Kiss Péter Zoltán, valétaelnök szólt az emlékezőkhöz. Beszédében hangsúlyozta, hogy 1956 nem csupán magyar, hanem világtörténelmi jelentőségű esemény is volt:

„1956-ban mi, magyarok világforradalmat csináltunk. Hozzájárultunk a kommunista diktatúra megingatásához, és ezzel a szabadságért vívott küzdelmek sorába írtuk magunkat. A soproni forradalom is példát mutatott: a város egyetemistái, munkásai és polgárai együtt cselekedtek, békésen, de határozottan.”

Kiss Péter Zoltán felidézte a soproni eseményeket is: október 23-án a hallgatók csendes tüntetést szerveztek, hogy kifejezzék szolidaritásukat a lengyel néppel. A békés felvonulást a város rendőrei is támogatták, így Sopronban a forradalom vér nélkül, de nem áldozatok nélkül zajlott le. A fiatalok, a rendfenntartók és a határőrök példás együttműködése tette lehetővé, hogy a városban rend uralkodjon, és a közösség egységesen álljon ki a szabadság ügye mellett.

A beszédben név szerint is megemlékezett Batta Bertalan erdőmérnökről, aki a pesti harcokban vesztette életét, és akinek emléktáblája ma is az egyetem épületén található.

A valétaelnök Gárdonyi Géza szavaival zárta gondolatait:

„A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyében viseli a magyar, mint tenger csigája a gyöngyét.”

Az ünnepség végén az egyetem karainak képviselői elhelyezték koszorúikat, majd a Szózat eléneklését követően az emlékezés mécsesei is felgyúltak.