Erdővédelem és éghajlatváltozás

A rektor elmondta: a klímaváltozás már most is érezhető, a hőhullámokkal teli nyári napok száma négy nappal nőtt, és a fokozódó szél tovább szárítja a talajt.
Kiemelte, hogy a magyar erdészetek még keresik az utat: próbálnak olyan őshonos, szárazságtűrő fafajokat találni, amelyek hosszú távon fenntarthatóak lehetnek az egyre melegebb és szárazabb éghajlati viszonyok között. Ugyanakkor figyelmeztetett az invazív fajok, például a bálványfa térnyerésének veszélyeire, hiszen ezek kiszoríthatják az őshonos fajokat, megmérgezik a környező növényvilágot. Másrészt a bálványfa lehulló lombja bomlásakor nitrogénfelhalmozódást eredményez. Ezáltal olyan nitrofil fajok jelennek meg és válnak egyeduralkodóvá, mint a csalán, vagy a fekete bodza. Ezek elterjedése hosszú időre lehetetlenné teszi a természetes erdősülést.
Beszélt az észak-afrikai mesterségesen létrehozott erdősávról, a „Zöld gátról”, amely sikeresen állította meg a Szahara déli irányú terjeszkedését, és amely inspirációt adhat a magyar erdészeteknek is. 
Mesélt a fenyőerdők visszaszorulásáról is, hiszen ezek nem őshonosak nálunk, csupán a második világháború utáni fahiány hívta őket életre. 
A beszélgetés megrendítő, mégis reményt keltő bepillantást nyújt a klímaváltozás elleni küzdelem hazai lehetőségeibe és kihívásaiba, ezért érdemes meghallgatni!