Egyetemi Lelki Egészség Nap a hallgatói jóllétért

A „Magamat is elültetem.” (József Attila) - Az önállósodás útján: a leválás és a tartozni valahova kihívásai az egyetemi évek alatt” című program elején Stummerné Nagy Ágnes Hallgatói Támogató Szolgálat koordinátor, szakmai vezető köszöntötte a jelenlévőket, idézve Arisztotelész kifejezését, miszerint az ember „dzoón politikon”, azaz „közösségi lény”.  Hangsúlyozta, hogy emellett minden ember egyedi, a maga egyéni életével. Az élet arra való, hogy éljük, hogy megéljük, s ne túléljük. Ehhez nyújt maga az élet kapaszkodókat, mint a földbe hullott virágmagnak, mígnem az szárba szökken. - mondta.

Ezt követően a meghívott előadó, Kántor Nedda pszichológus (Benedek Elek Pedagógiai Kar) az előadásában kifejtette, egyetemi diáknak lenni azt is jelenti, hogy egy fiatal az ifjúkori személyiségfejlődés karakteres, krízisekkel tarkított szakaszán halad át. A krízisek lehetnek ún. normatívak, azaz az élet természetes velejárói (kamaszkor, gyermek születése, otthonról való “kirepülés”, stb.), és nem normatívak, akcidentálisak, melyek váratlanul, csapásszerűen érhetnek bennünket (veszteségek, szakítások, krónikus betegségek, stb.) Egy krízis bárkinél okozhat testi, lelki zavarokat. Egy veszély forrást jelent, ugyanakkor egy lehetőség is a fejlődésre.

A pszichológus asszony előadását a hallgatóság által feltett kérdések megválaszolása követte, majd minden résztvevő egyen-egyenként elmondhatta a véleményét arról, hogy szerinte mi a legnagyobb a nehézség az önállósodásban?

A program végén a jelenlévők József Attila: Kertész leszek című megzenésített versének zongoradallama alatt átvették a kortárs segítők által gyűjtött pozitív üzeneteket. Ők ugyanis a nap folyamán az akcióprogramjukban arra bíztatták az Egyetem főbejáratánál a hallgatókat, hogy jó kívánságaikat, pozitív gondolataikat írják rá egy „falevélre”, melyet az ott lévő Gömb szivarfára, mint „jóságfára” helyeztek.

A bensőséges hangvételű programot Stummerné Nagy Ágnes jókívánsága zárta, mondván: „legyen az Egyetem mindenki magára találásának az otthona, amely felvirágozza az életét.”