2015.09.11–13. 10 éves évfolyamtalálkozó


10 éves évfolyamtalálkozót tartottak a 2005-ben végzett nappali tagozatos Gazdálkodási szakos közgazdász évfolyam öregdiákjai.

„Szép idő volt, jó idő volt. Kár, hogy elmúlt, jaj be kár.”
/Az öreg diák dala/
„(De) visszatérünk egyszer, százszor, visszajövünk, ha tudunk. Felöltjük a veblenünket, s barátok közt vigadunk.” /Búcsú/

 

A találkozón összességében közel negyvenen vettek részt, keresztelt és nem keresztelt volt hallgatók egyaránt. A jelenleg is Sopronban élő évfolyamtársak nagy lelkesedéssel kezdték el szervezni nyáron a találkozót. Úgy gondoljuk, hogy egy igen tartalmas programot sikerült összeállítani.

Első nap: péntek délután megérkezés és a szállás elfoglalása. A korábban érkezők egy közös ebédet fogyaszthattak el a Deák Étteremben. Estére azonban már egybegyűlt a társaság, a Soproni Borházban borvacsora keretében múltidézés és élménybeszámolók sora követte egymást. Többen a gyermeküket is magukkal hozták, az otthon maradt kis csöppségekről („sok kicsi közgazdászról”) fényképeken gyönyörködhettünk. Az estét végigbeszéltük, kérdésekkel ostromoltuk egymást, hogy kivel mi történt az elmúlt években.

Második nap: szombat délelőtt ellátogattunk a KTK Campus épületébe. Az aulában Dr. Wilfing János hivatalvezető úr köszöntötte a találkozó résztvevőit, majd röviden beszámolt a kar életéről, aktualitásokról, de beszélt azokról a változásokról is, amik azóta történtek, mióta mi elhagytuk az Alma Matert. Csoportkép készült, majd felmentünk az alapító dékánunkról, Gidai Erzsébet professzor asszonyról, elnevezett előadóterembe, ahol a társaság legnagyobb meglepetésére zárthelyi dolgozatot írattak velünk. Dr. Szóka Károly tanár úr, Alumni projektvezető, főként a karral és a soproni közgadászképzéssel kapcsolatos kérdésekben tesztelte a tudásunkat. A felügyelésben Dr. Koloszár László oktatási dékánhelyettes úr működött közre, hogy ne folyamodjunk meg nem engedett segédeszközök használatához a ZH-írás közben. A dolgozatok kiértékelése után nosztalgikus hangulatban néztük végig az évfolyamfilmet, amit még végzősként készítettünk, s közben többször csillant könnycsepp a szemünkbe. Az iskolapadban ülve újra diáknak érezhettük magunkat. A délelőtti program zárásaként megnéztük az évfolyamunk tablóját, s a képeket látva megállapítottuk, hogy szinte alig, vagy egyáltalán nem változtunk az elmúlt tíz év alatt.

Szombat délután az idő is kegyes volt hozzánk, gyönyörű napsütés, egyetlen felső sincs az égen, így hajókáztunk a Fertő-tavon a „mulatság” nevű program keretében. Gyönyörködtünk a festői tájban, grilltálat ettünk, borozgattunk, és jó kedvünkben szintetizátoros kíséret mellett dalolásztunk.

A hajókázásról visszatérve kis pihenőidőt adtunk magunknak, hogy legyen elég idő hazamenni és átöltözni. A Selmeci diákhagyományokat ápolva késő délután szakestet (nedves délutánt) tartottunk a Nádor Pincében. Vicces és komoly felszólalások, diáknóták éneklése közepette idéztük fel a diákévek mára már emlékké, vagy olykor emlékezetessé vált pillanatait.

Záró programként a Club-1-en mulattuk át az éjszakát. Szombat este természetesen táncoltunk, volt karaoke és a sport szenvedélyének is hódoltunk teke, darts és csocsó formájában. Miután a lábunkat rongyosra jártuk, s a hangszálaink is elkoptak a sok énekléstől, érzékeny búcsút vettünk egymástól.

Utolsó nap: vasárnap szállás elhagyása, kiscsoportos közös reggelik, ebédek, hazautazás.

Az egész évfolyamtalálkozó nagyon jó hangulatban telt.  Olyannyira jól éreztük együtt magunkat, hogy az utolsó este elhatároztuk, nem várunk újabb öt évet a következő találkozóig, hanem már a jövő nyáron szeretnénk ismét összejönni.

„Így összejöhetnénk újra! Mindannyian!” /Adná az ég/
„...mert a szívünk nem változik, örökre diák marad.” /Búcsú/

Jó szerencsét!

Isten éltesse a közgazdászokat!

Dr. Resperger Richárd