2014.09.11. Beszélgetés Pankotay Fruzsinával, a Béres Kiválósági Ösztöndíj nyertesével


Első évben ítélte oda a Béres Alapítvány a Teljes Életért és a NYME Közgazdaságtudományi Kara a Béres Kiválósági Ösztöndíjat, melyet kiemelkedő egyetemi tevékenységet folytató hallgató kaphat.

Az idei díjazottal, Pankotay Fruzsinával Kállay Balázs beszélgetett.

 

Először is a Kar nevében gratulálunk az ösztöndíj elnyeréséhez. Milyen érzés elsőként megnyerni ezt a rangos pályázatot?
Meglepetés volt, egyben felemelő és megtisztelő érzés, de érzem az ösztöndíjjal járó felelősséget is. "Nem számítottam az elismerésre" – mondják a díjak átvételénél. És most én is ezt tudom mondani, valóban így van. Bár én adtam be a pályázatot abban a reményben, hogy esélyes lehetek a díjra, a tanévzáró ünnepségen kapott Rektori dicséret és a hallgatótársaim által javasolt Hallgató a hallgatóért kitüntetés után igazán nem számítottam a Béres Kiválósági Ösztöndíjra. Több hallgatótársam is van, akit munkája és a Kar vagy a közösség érdekében végzett aktivitása alapján érdemesnek tartok a díjra. Ez a tény és az a tudat, hogy az első díjazott lehetek, magammal szemben komoly elvárások elé is állít.
Ha az ember egy szűkebb közösségben teszi a dolgát, rendesen műveli a tanulmányait, közösségért, közösségben tevékenykedik, egészben gondolkodik, akkor az elismerést válthat ki, s ettől az ember nagyon boldog tud lenni. Én is nagyon boldog vagyok. Igyekeztem eddigi életem során maradandót alkotni, nyomot hagyni tetteimmel. Az elismerés megerősít abban, hogy jó úton haladok, s különösen igaz ez egy olyan elismerés esetében, mint a Béres Kiválósági Ösztöndíj.

Mi is tulajdonképpen ez a díj? Mondjon róla pár szót, hogy a következő pályázók is kedvet kaphassanak?
Az ösztöndíj célja egy kiemelkedő teljesítményt nyújtó BA, MA, vagy PhD hallgató támogatása tanulmányi ösztöndíj formájában, melynek összege a 2014/2015-ös tanévben 150 000 Ft. A pénzbeli támogatás jelentősége mellett szeretném kiemelni, hogy a teljesítmény a tanulmányok mellett az aktív világnyelvi tudást, a közösségi és tudományos életben való tevékenységet is jelenti. Hiszem, hogy nem elég egy hallgatónak „csak” tanulni. Elfogult vagyok a Soproni Közgázzal és az itteni sokszínű közösségi lehetőségekkel, melyet nekem is nyújt. Ez a díj az egyetemi komplex tevékenységet díjazza. Arra bíztatok minden hallgatót, hogy aktívan vegyen részt a tanulás melletti egyetemi életben is, így legközelebb talán már vele készülhet egy ilyen interjú. Persze előtte nem árt, ha beadja a kiírásnak megfelelő pályázatát.

Mit gondol, mi az a plusz, ami által Ön nyert? Mit tegyenek mások, ha legközelebb nyerni szeretnének?
A győztesek előnye nem a velük született képességükben, vagy tehetségükben rejlik, hanem a hozzáállásukban. Tudatosan választottam eddig az iskoláimat, s a döntéseimben meghatározó szempont volt a közösségi élet, a társadalmi felelősségvállalás, a tanáraim példái. Ilyen volt a Kanizsai Dorottya Gimnázium Szombathelyen, de emiatt jöttem Eisenstadtból Sopronba tanulni. Mindig mindent csináltam a tanulás mellett, így természetes volt a KTK választása és a diákélet aktív megélése. Az első évek sokszínűsége és sokfélesége után igyekeztem a lényegre koncentrálni. Kellett is hiszen, tanultam, dolgoztam, közösségi és tudományos munkát végeztem. Ehhez jó időbeosztás, gyors döntések és választások sora kellett. A választás hibákkal, lemondással is járt, de ez mindig valami jobbnak a reményében és érdekében történt, és ez örömet, erőt adott. Egyedül nem megy, mondja a dal, s így is van.
Az eredményeim mögött ott egy csapat, egy család, a barátaim és a tanáraim, oktatóim, akik mentorként a mérföldköveknél a fontos döntéseket átbeszélték velem. Figyelmeztettek, ha kellett: most nyugi van, s nem vagyok egyedül a döntésekkel, feladatokkal. Számíthattam rájuk és remélem ők is számíthattak rám. Azt gondolom az elmúlt négy év sokféle tevékenysége: az évfolyam felelősség, demonstrátorság, közösségi élet, Burs Egylet, TDK-munka, szakkollégiumi tagság és elnökség; az innovatív ötletek és azok megvalósítása mind-mind hozzájárult a kiválósági díj elnyeréséhez. A sokféle tevékenység most forrott egy egészbe. Persze nem „szervezőnek szegődtem” az egyetemre, tanulni is kellett, nyelveket tanulni és alkalmazni, de a női megoldó képességre és időbeosztásra, az energiákkal való gazdálkodásra szükség volt és remélem lesz is még. Ahogy egy társam fogalmazott: ha azt akarom, hogy választ kapjak, hogy el legyen valami intézve, csak neked szólok. Olyan spontán elismerés volt ez akkor társaimtól, mint most a Béres Kiválósági Ösztöndíj odaítélése a magas elismertségű döntéshozó bizottsági tagoktól.
Hogy mit tegyenek mások, ha nyerni szeretnének? Elsődlegesen folyamatosan és jól tegyék a dolgukat, intenzíven vegyenek részt a tudományos és diákéletben, önmaguk elvárásainak feleljenek meg, s a többi már adja magát. Hogy épp ki nyer az már egy csipet szerencse kérdése is.

A pályázat nyerteseként, milyen további tervei vannak a tudományos életben?
Rövidtávon MA tanulmányokat folytatok és emellett a német felsőfokú és az angol középfokú nyelvvizsgát tervezem elvégezni.
Szeretem az interkulturális tanulmányokat, ezért ösztöndíjakra pályázok. Az angol nyelv gyakorlását anyanyelvi környezetben tervezem, mert fontos a szakmai tudás mellett a használható nyelvtudás. 2016 nyarát Európán kívül tervezem tölteni. Folyamatosan keresem azt a gyakornokhelyet, ahol többféle munkakörben, interkulturális környezetben próbálhatom ki tudásom és képességem. Szaktudásomnak megfelelő hivatást szeretnék, ennek érdekében egyre több vállalatot ismerek meg. Konferenciák előadójaként javítom a kommunikációs képességem, s tervezem vállalati programok, folyamatok iskolarendszerű tanulását. Az önképzés mellett az önfenntartás irányában gondolkodom. Középtávon szeretném, ha dr. Pankotay Fruzsina lenne a nevem, s közöm lenne a Soproni Közgázhoz. Magánemberként pedig tudatosítom magammal, hogy nem kell a világban elsőnek lenni, elég ha önmagam boldog és elégedett vagyok. Az jó a környezetemnek is.