2008.10.10. Sikeres szakmai tanulmányút


Az orvos/gyógyszerész-közgazdász, illetve az egészségügyi menedzsment szak tantervén belül lehetőségünk nyílt a bécsi Rudolfinerhaus magánkórház szervezett látogatására.

 

Peter Sloup igazgató úr körbevezetett minket az intézményben, beszámolt annak működéséről, történetéről, valamint számos kérdésünkre válaszolt.

Várakozásainknak megfelelően a kórház nagyon szépen, színvonalasan kialakított, betegközpontú, s a technikai felszereltsége, műszerezettsége sem hagy kívánnivalót maga után. Betegorientáltsága nem csak a szépen berendezett, teraszos, internetkapcsolattal rendelkező, különböző nagyságú, egy, illetve maximum kétágyas szobákban, kellemes váró- és közösségi helyiségekben, zöld növényekben, kertben nyilvánult meg, hanem például a szülészeti részleg tetszésünket elnyerő, alacsony fokokkal rendelkező lépcsőjében, vagy a kórház diszkréciójában az egyes betegek ott-tartózkodását, állapotát illetően. A betegközpontúságnak nagy hagyománya van az intézetben kezdetektől fogva, csakúgy, mint a múlt, a történelem tiszteletének: az említett lépcsősor még az eredeti, Theodor Billroth által alapított intézményben került ilyen módon kialakításra. A Rudolfinerhaus alapítójának, Billroth-nak az emlékét és munkásságát ma is nagy becsben tartják: az eredeti dolgozószobája hangulatos kis múzeumként funkcionál.

A kórház több mint 150 ággyal és számos szakrendelővel működik, CT-vel, két MR-készülékkel, angiograph-fal, rutin laborral rendelkezik. Betegforgalmuk körülbelül 8000 évente, a transzplantáción és nyílt szívműtéteken kívül saját bevallásuk szerint szinte minden szakterületet lefednek, kiemelt profiljuk a szülészet-nőgyógyászat, az ortopédia és a kardiológia. Ezt úgy tudják biztosítani, hogy saját orvost elvétve alkalmaznak, ellenben a máshol (is) dolgozó orvosok hozzák ide a pácienseiket szerződéses alapon, vagy megfordítva, inkább a betegek hozzák magukkal az orvosukat, a kezeléshez pedig a Rudolfinerhaus biztosítja a hátteret és a feltételeket. Röviden az osztrák egészségbiztosítási rendszer működéséről is szó esett: az állami egészségbiztosítónál kötelező alapbiztosítást kötni, az ebből a kórházak számára biztosított finanszírozás lényegében HBCs alapú, jóllehet az egyes HBCs-k térítése nem feltétlenül országosan egységes, hanem tartományonként eltérhet. Ezen felül mód van kiegészítő magánbiztosítás kötésére is, valamint közvetlen térítés ellenében is igénybe lehet venni egészségügyi (magán) szolgáltatásokat. A Rudolfinerhaus bevételei is e három forrásból származnak: bár magánfenntartású kórház, részesül közfinanszírozásban is, amin felül bevételeinek egy jelentős részét a kiegészítő magánbiztosítások általi, valamint a közvetlen fizetés jelentik. Az ellátásnak felső limitet (mint a magyarországi közfinanszírozású kórházakban a TVK) nem szabnak.   

A kórház működtetését, szervezését, betegkörét jelentős mértékben meghatározza privát jellege, az üzemgazdasági szemlélet a betegellátás folyamatának számos pontján tetten érhető, kezdve a hotel-recepcióra emlékeztető betegfogadó helyektől, ahol a páciensekben maximálisan tudatosítják, ők most szolgáltatásokat vásárolnak és kapnak, a drága és költséges műszerek és berendezések minél teljesebb kihasználtságáig, amire való törekvés magánműködtetéstől függetlenül nagyon is ésszerű. Az intézet kiváló morbiditási és mortalitási statisztikai adatokkal rendelkezik, amihez hozzátartozik, hogy az általuk nem megfelelően elláthatónak ítélt, komplikáltabb, várhatóan szövődményes, drága, nem fedezett eseteket kellő időben más (köz) intézménybe irányítják át.

Összességében azt a szembeszökő kontrasztot, amit első benyomásként tapasztaltunk a magyar közfenntartású intézmények és a Rudolfinerhaus magánkórház között, mindenképpen tompítja az utóbbi intézet lehetősége a megfelelő orvosok és a megfelelő betegek (fizetőképes kereslet+szakmailag felvállalhatók) kiválogatására, továbbá hozzájutása a nyújtott szolgáltatások teljes ellenértékéhez, valamint nem csak jogi, hanem anyagi érdekeltsége a megfelelő ellátások biztosításában és kivitelezésében. Fentiek miatt a Rudolfinerhaus semmiképpen nem hasonlítható egy az egyben a mi (köz)kórházainkhoz, nem jelenthet reális célt, mindamellett meglátogatása, a működésébe való bepillantás kétségkívül hasznos és érdekes a számunkra, számos tanulsággal szolgál: a betegekkel való bánásmód, a betegközpontúság, a szolgáltatásnyújtás tudatosítása, az orvosok érdekeltté tétele, a műszerek és berendezések megfelelő kihasználtságának biztosítása, a múlt tisztelete és a hagyományokra való építés mind követendő példát jelenthet.     

A vizitet szíves vendéglátás zárta. Köszönetünket fejezzük ki néhai Gidai Erzsébet professzor asszonynak, aki még a tavasszal az út megszervezéséről gondoskodott, továbbá Karner Cecília docens asszonynak és Garancsy László tanár úrnak, kísérő tanárainknak, hogy lehetővé tették számunkra a tartalmas tanulmányutat.

Dr. Péterfalvi Ágnes, Orvos-közgazdász szak, III. évfolyam