A Soproni Közgázról a sajtófotózás világelitjébe


National Geographic, New York Times, Wall Street Journal, Time. Csak néhány nagynevű folyóirat, melyben már megjelentek Horváth Eszter – soproni születésű – öregdiákunk fotói az elmúlt években. 

 

 


National Geographic, New York Times, Wall Street Journal, Time. Csak néhány nagynevű folyóirat, melyben már megjelentek Horváth Eszter – soproni születésű – öregdiákunk fotói az elmúlt években. Ugyanakkor tehetségét, elhivatottságát és szakmai tudását nem csak a fentiek, hanem a 2020-as World Press Photo díj is fémjelzi. A sajtófotózás legrangosabb nemzetközi díjának elnyerésével Eszter lett az első magyar női fotós, akinek odaítélték ezt az elismerést.

Ideje nagy részét egészen extrém helyeken tölti, például a sarkvidéken, a civilizált ember számára elképzelhetetlen hidegben, és több hónapig tartó, fényszennyezés nélküli (igazi) sötétben, éjszakában. Erről azonban mindig lelkesen, örömmel és csodálattal mesél! Mostani beszélgetésünkben azonban nem a fotózásról, hanem elsősorban a Soproni Egyetemen eltöltött diákévekről kérdeztük.

Miért a Soproni Egyetemet választottad az érettségi után?

Először grafikus vagy könyvillusztrátor szerettem volna lenni. Ugyanakkor a 90-es években bejöttek a külföldi, nagy multinacionális cégek Magyarországra, és úgy éreztem, hogy egy közgazdász diploma „Jolly Joker” lehet az ilyen vállalatokhoz, a képzés alatt megszerezhető sokrétű és gyakorlati tudás miatt. Reklámszövegírói vagy reklámgrafikusi pályában gondolkoztam ekkor már inkább, de mindenképp olyan területen képzeltem el a jövőmet, ahol kreatív feladatokkal foglalkozhatok. Vonzott a külföldi munkavégzés lehetősége is, így a külgazdasági szakirányt választottam az akkori öt éves képzésben. A mai napig úgy gondolom egyébként, hogy a gazdaságtudományi területen megszerzett diploma egy nagyon jó végzettség, sokfelé el lehet vele helyezkedni. És hogy miért a Soproni Egyetem? Gyönyörű a város és az Egyetem közvetlen környezte is, valamint az itteni egyetemi élet is nagyon tetszett.

Hogy alakult a szakmai pályafutásod a diploma megszerzését követően?

2002-ben a diploma megszerzése után Bécsben, egy nemzetközi szállítmányozó cégnél kezdtem el dolgozni, mint szállítmányozási menedzser, később ugyanennél a vállalatnál üzleti folyamatokat és operációs rendszereket oktattam a cégen belül, több országban is. 25 évesen aztán megkaptam az első fényképezőgépemet, és a munka mellett elkezdtem fotózni. A fotózás iránti szerelem pedig csak erősödött az évek során. Már 30 éves voltam, mikor egy new yorki út során megismerkedtem azzal a dokumentarista fotósiskolával, az International Center of Photographyval, ahol később a fotózást tanultam. Egyébként ezen tanulmányaim alatt is éreztem azt az előnyt, hogy gazdasági diplomám van, és dolgoztam is az üzleti életben. Az üzleti tanulmányok és a gyakorlatban megszerzett tapasztalatok és ismeretek kamatoztathatóak voltak a későbbi tanulmányaim során és fotósként is. A gazdasági tanulmányok egy világszemléletet, egy gondolkodási kiindulópontot, alapot is adnak, amit az élet minden területén lehet hasznosítani.

Hogy emlékszel vissza a Soproni Egyetemen eltöltött diákéveidre?

Egy űr lenne e nélkül az öt év nélkül az életemben. Akkori dékánunk, Gidai Erzsébet professzor asszony szavaira a mai napig emlékszem az első óránkról: „Itt kezdődik életük legszebb 5 éve.” Ez a mondat már akkor is nagyon megfogott, és végig is kisért az egyetemi évek során. Ma is úgy érzem, hogy igaza volt. Egy egyetemen két dolog a legfontosabb: a tanulásra való fókuszálás, és azok a kapcsolatok, barátok, akik a diákévek után is végigkísérik az embert. A Soproni Egyetemen a szakmai háttér és a jó közösség is maradéktalanul megvolt. Még a vizsgákra való felkészülésre és a matematika tantárgyammal való „harcomra” is örömmel emlékszek vissza. Sokszor tanultunk együtt hajnalig az évfolyamtársakkal, a felkészüléssel és a vizsgákkal járó nehézségeket együtt leküzdve. Nagyon szép emlékek ezek számomra.

18 évvel a záróvizsgád után mi a véleményed a Soproni Egyetem értékeiről, fenntarthatósági célkitűzéseiről?

Fantasztikus! Nagy örömmel hallottam róla, és büszkeséggel tölt el, hogy az Alma Materemnek ilyen törekvései vannak, hiszen magam is a klímaváltozással foglalkozó kutatók munkáját dokumentálom, és próbálom felhívni a képeimmel a figyelmet a téma fontosságára. Nagyszerű felfogásnak tartom, hogy attól függetlenül, hogy a Lámfalussy Kar közgazdasági képzést folytat, nem csak a profitorientáltság van szem előtt, hanem a fenntarthatóság is. Ez ugyanis a jövő kulcsa, enélkül tönkretesszük a Földet. Örülök, hogy már a tanulmányaik során is hallanak erről a diákok, és az oktatás is ezen gondolatiság szerint folyik. Úgy vélem, hogy később, a záróvizsgát követően, a vállalati életben is megmaradhat ez a szemlélete a hallgatóknak.

Köszönjük szépen a válaszaidat! Kíváncsian várjuk az újabb fotókat!