2020.04.15. Dr. Végső Bélára emlékezünk

A Soproni Közgazdaságtudományi Kar (LKK) indulását és megerősödését segítő nagyszerű tanárok közül többen már az égi katedrán ülnek, és most újabb társuk csatlakozott hozzájuk: Dr. Végső Béla, egyetemi docens (1942–2020).

 

 

 

 

Dr. Végső Béla, a hallgatók „Tanár Úr”-ja, a mindig humoros Bélánk végleg itthagyott bennünket. Családjában, rokonai és baráti körében, valamint az Alkalmazott Gazdaságtan Intézet, később Vállalatgazdasági Intézet életében is nagy űrt hagyott maga után. Markáns egyéniség, patinás úriember volt, akinek a család és a hallgatók jelentették az élet értelmét, de az oktatás és a tudományos munka mellett is megőrizte kedvességét és sosem feledkezett meg a névnapokról, de tőle érkezett az első nőnapi köszöntés is.

Kedves Bélánk!

A Sopronban töltött 11 év alatt (2001–2012) megannyi diák tanult tőled, de nem csak a szakmát, hanem az élet és az egyetem szeretetét.  Emlékszünk hihetetlen precizitásodra, pontosságodra és szakmai alázatodra, ahogy a kurzusokat vezetted (Vállalati gazdaságtan, Betriebswirtschaftslehre, Kisvállalkozások gazdaságtana, Üzletpolitikai esettanulmányok). Záróvizsgákon minden hallgató mellett kiálltál, önzetlenül támogattad őket. A tudás számodra fontos volt és mindig annak relativitásáról beszéltél. Köszönjük, hogy hittél a fiatalokban! Amikor Váczi Mihály sorait olvassuk, tudjuk, hogy igazad volt:

 „Ma sem volt könnyű élni
Nem lesz könnyű sosem.
De érdemes volt! – s mindig
Érdemes lesz, – hiszem!”

Talán nem sokan tudták milyen szép kézírással írtad bírálataidat és előadásjegyzeteidet. Amikor megdicsérte valaki, azonnal elkezdted mesélni a Statisztikai Hivatalban töltött korai éveket, az akkori papíros–kartonos világot, amiben ez a minőség egyik mércéje volt, és amit még a 2000-es években is ott hordoztál a kézjegyedben. 

Emlékezünk és nem felejtjük, hogy az intézeti értekezleteken lassú, megfontolt beszédtempóddal magvas gondolatokat közöltél.

Amilyen szépen éltél, olyan csendben mentél el. Te valóban elmondhatod magadról, hogy az egyetemi pályát töretlenül végigcsináltad és mind a kollégáknak, mind a hallgatóknak mintát adtál emberségből, toleranciából és megértésből.

Köszönjük Béla a könnyed történetekben rejlő tanácsaidat, amelyeken keresztül megmutattad, hogy mennyi öröm és vonzó dolog lehet egy egyetem falai között: milyen a tudomány, ha szerethető, és milyenek a munkatársak, akikhez mindig barátként fordulhatunk egy-egy kérdéssel.

Bár most valóban végső búcsút veszünk Tőled Béla, de ha lenézel ránk az égi katedráról láthatod, hogy hittünk neked: fiatalos lendülettel kíváncsiak és törekvők maradtunk mi itt, a Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Karon.

Barátunk, nyugodj békében!

Búcsúzunk Tőled volt kollégáid és tanítványaid nevében:

Dr. Juhász Lajos, Dr. Kurucz Attila, Dr. Németh Nikoletta, Rosta Dóra